Ééés itt az első fejezet. Remélem tetszik. :)
Ha ez történne, komizzatok, iratkozzatok fel! :*
xxZoe
A szett pedig a következő: Egy sima fekete rövidgatya, fekete Ramones toppal, meg egy rózsaszín Vans cipő.
Miután felöltöztem, felkaptam a táskámat, ugyanis ma osztják ki a tankönyveket, majd kiléptem az ajtómon, egyenesen le a lépcsőn, majd a konyhába, ahol anya és Geri volt. Apa szerintem már elment dolgozni.
-Izgulsz?-kérdezte anya
-Kicsit.-vontam meg a vállamat, mert az azért nem igaz, hogy egyáltalán, hiszen mégis csak az első napom egy új suliban.
-Nem kell, biztos lesznek barátaid.-mosolygott rám
-Vagy leégsz, és lúzer maradsz.-mondta Geri, mire vállon vágtam, erre ő fejbe csapott.
-Gyerekek elkéstek a suliból!-szólt ránk anya.
Eltettem az uzsimat, majd felvettem a táskámat és megvártam a bátyámat, mert ő visz engem is kocsival. Beültünk az autóba, és 10 perc múlva már ott is voltunk. Ahogy becsuktam az ajtaját a "járműnek", Geri már sehol sem volt. Jajj de szeretem a tesómat. Mind1, szerncsémre észre vettem Norbit, így nagyban integetni, kapálózni kezdtem neki, mire röhögve indult hozzám. Ő egyébként a másik irányba lakik, ezért nem jöttem vele. Mikor oda ért, öklöztünk, majd beszélgetve mentünk be a suliba. Felmentünk a második emeletre, majd oda értünk a termünkhöz.
-Mi van, ha senki nem barátkozik majd velem?-húztam vissza, mert be akart menni. Amúgy persze, hogy az utolsó pillanatban fogott el a pánik. Tipikus én.
-Jajj nyugi minden rendben lesz, ismerkedj.-mondta, majd megfordult és bement. Utána kaptam, de nem sikerült megint elérnem. Remek, ő is itt hagyott.
Bementem, és mindenki felfigyelt rám. Elmormoltam egy "hello-t", majd leültem egy barna hajú lány mellé.
-Szia, ide ülhetek?-kérdeztem Hülye kérdés, már leültem.
-Persze. Laura vagyok.-nyújtotta a kezét
-Fruzsi.-fogadtam el
Beszélgetni kezdtünk, és eléggé megkedveltem. Szereti a(z) One Directon-t, a The Vamps-t, meg a 5 Second of Summer-t, plusz a Green day-t, meg a Ramones-t. Ebben egyezik az ízlésünk. Viszont ő nagyon jó tanuló, én meg pocsék vagyok mindenből. Általánosban mindig Norbival együtt puskáztam, mert egymás mellett ültünk. Megkérdezte, miért nem voltam gólya táborban, mire elmondtam, hogy beteg voltam.
-Akkor nem ismersz senkit az osztályból ugye?-ráncolta a szemöldökét
-De.-bólintottam, majd hátra fordultam, ahol a fiúk voltak.-Azt a nyomit.-mutattam Norbira.
-A legjobb haverom.-mosolyogtam, de még mindig őt néztem, aztán vissza fordultam
-Az király. Én mindenkit. Nem kell félned, jó fejek.-mosolygott
És itt felsorolta a neveket (nem sorrendben)
Laura(vagyis ő)
Fruzsina (vagyis én)
Rebeka
Eszti
Bogi
Norbi
Viktor
Bence
Fecó
Balázs
Gábor
Ádám
Dani
Krisztián
Ricsi
Máté
Már egy jó ideje beszélgettünk, aztán gondoltam kimegyek vécére, de Norbi utánam szólt.
-Fruzs dobbd ide a telódat-nyújzotta ki a kezét Norbi, mire úgy is tettem. Persze az osztályban Laurán kívül mondenki értetlenül bámult minket, gondolom nem értették, honnan ismer. Egyébként csakis kizárólag ő hívhat Fruzsnak. Ha valaki úgy nevez rajta kivűl, az másnap arra fog kelni, hogy meghalt.
Ezután megint az ajtó felé indultam, de neki mentem egy nagyon fiatal tanárúrnak. Bocsánatot kértem, de válaszul csak a nevem érdekelte, amit el is momdtam.
-Te vagy Ballasi Norbi húga?-vonta vel a szemöldökét, mire boldogan bólintottam. Ha így kérdezi, biztos szereti, és akkor engem is fog. Gondolom. Na jó, ezt nem tudom, hogyan következtettem ki egy ilyen egyszerű kérdésből.
-A fiúk közt a legjobb kézis, én vagyok az edzője, és az angol tanára. Kedvelem. -bólintott. Hogy nekem mennyire jó következtetőkém van.Milyen szó már? Következtetőke. Oké, jól vagyok, nincs gáz.- Veled úgy érzem nem leszek így.-mondta szárazon, majd kikerült és leült a tanári asztalhoz. Ezek szerint mégsem olyan jó a következtetőkém. Nem tettem semmit, de egy tanár már utál. így kell kezdeni az első napot. Csúcs. Ezek után elmentem mosdóba, majd vissza a terembe. Oda ültem Laurához és beszélgetni kezdtünk. Még volt 2 percünk, amikor elkérte a számomat, de nem tudtam fejből, így oda fordultam Norbihoz.
-Norbert. Mi a számom?-kérdeztem
-Csak simán Norbi-kacsintott, mire felnevettem, majd gyorsan elmondta a számomat. Egyébként ez így van nálunk. Nem tudjuk a sajátunkat, csak egymásét. Hát igen, a logika. Miután Laura leírta, be csengettek.
-Sziasztok gyerekek, én vagyok az osztályfőnökötök, Varga tanárúr.-állt fel az a férfi, aki már most imád, mire a tenyerembe temettem az arcomat. Tudtam, hogy ő lesz, mert miért jött volna be a terembe es ült volna le a tanári asztalhoz, de azért élt bennem egy remény sugár.
-Először is. Természetesen nem ülhettek úgy, ahogy ti akartok. Ülésrend lesz. Nyolcan húznak egy lapot ebből a sapkából, és a mellé fog ülni, kit húzott. Mindenki álljon fel, és az első nyolc fog húzni, a társaság másik felének a nevét pedig bele tesszük a sapkába, és azok közül húznak a többiek.-momdta, mire beálltunk egy egy soros oszlopba a tábla elé. Gyorsan megírta a neveket, majd húztunk. Én voltam az első. Azt mondta, a leghátsó padba ülljek, majd ő is oda jött, húztam, és felolvastam hangosan.
-Horváth Norbert-ejtettem ki. Ezaz! Norbi mellé kerültem!
Mosolyogva jött oda , és vágta le magát a székbe. Elénk egy helyes srác, meg Laura ült, mellénk pedig két fiú. Mikor ezzel végeztünk, elmondott minden fontos infót. A kirándulásokat, a tanárok neveit, meg az órák utáni sportokat. Szünetben a fiúk lerohantak az udvarra, mi meg négyen lányok a büfébe indultunk. Összesen vettünk 1 kólát, 3 fantát, egy fánkot, négy szendvicset, 4 gumicukrot, 8 nyalókát, plusz 4 zacskós palacsintát, a büfés néni örömére. Mikor kiléptünk az udvarra, leültünk egy nekünk tetsző fa alá. Körül néztem, és észre vettem egy fiú társaságot, aminek a tagja volt a bátyám, Zoli (tesóm osztálytársa), meg még pár tizenegyedikes, és néhány osztálytársunk. Köztük Norbi. Mindig is nagyon jóban volt a bátyámmal, úgyhogy ezen nem lepődtem meg. Beugrott, hogy nála maradt a telóm, anyának meg megígértem, hogy írok szünetben, így felálltam és oda mentem a fánkommal a kezmben, amibe útközben beleharaptam, mert éhes voltam.
-Kérem a telómaaaat.-néztem Norbira, mikor oda értem
-Tessék.-nyújtotta oda, de Geri kikapta a kezéből
-Add már vissza.-fordultam felé
-Tudod miért cserébe.-vigyorgott gonoszul rám, mire össze szűkítettem a szememet.
-Nem adom a fánkomat, kajás vagyok.-ráztam meg a fejemet
-Akkor nem kapod meg a telódat.-vonta meg a vállát, majd feloldotta
-Nézzük csak az üzeneteket. Dzseni írt, hogy...-kezdett bele (Amúgy Dzseni az unokatesóm, aki Hollandiában lakik)
-Azonnal add vissza.-kaptam a telóm után, mire felemelte, hogy ne érjem el. A többiek persze jól szórakoztak rajtunk. Felhúzott szemöldökkel tekintett rám, mire nagyot sóhajtottam.
-Tessék.-nyomtam durcásan a kezébe a kajámat, ő pedig vissza adta a telefonomat
-Öröm veled üzletelni.-vigyorodott el, mire méég mindig durcásan, karba tettem a kezemet, és vissza mentem a csajokhoz. Lehet, hogy nem akkor kellett volna vissza kérnem a telómat, mikor Geri ott van.
-Te ismered azt, aki elvette a telódat?-nézett rám Eszti
-Hülyéskedsz? Ha idegen lett volna és elveszi, vissza kézből kepott volna egy hatalmas pofont.-meredtem rá
-Honnan?-ráncolta a szemöldökét.
-Mit honna?-zavarodtam össze. Igen, az értelem.
-Honnan ismered.-kuncogott Bogi
-Jaaa.. A bátyám.-vontam meg a vállamat
-Komoly?-nézett rám mindegyik elkerekedett szemmel
-Ja. Miért olyan nagy cucc?
-Kb. A legmenőbb a uliban.-mondta Lau úgy, mintha egyértelmű lenne
-Aha, persze.-röhögtem
-Komolyan-mondták egyszerre. Ráadásul elég hihetően.
-Hova fajul a világ.-sóhajtottam, mire felröhögtek
Még írtam anyunak ebben a két percben, majd be is csengettek, így felmentünk a terembe. Leültünk, de csak egy percre, mert mondta a tanárunk, hogy fogjuk meg a székünket és vigyük a tornaterembe, ugyanis az igazgató úr nyitó beszédet tart, így megfogtuk a székünket és elindultunk. Persze mivel minden osztály egyszerre ment, nagyon hosszú sor volt a teremig. Éppen ezért letettük Norbival a székünket, ráültünk és beszélgetni kezdtünk. Mikor megindult a sor, felpattantunk, és állva folytattuk a dumálást. Mikor végr bejutottunk, eligazított minket egy tanár, hogy hova is ülhetünk, majd helyet foglaltunk. Mivel már az elején a világ legunalmasabb egy órájának könyveltük el, csináltunk pár selfie-t Norbival, amin hülye fejeket vágunk. Egy normális se lett.
Mikor végzett a diri, vissza vonultunk az osztályterembe. Már csak 5 perc volt az órából, így kimehettünk előbb.
-Hallod, ugye elmegyünk szokásosan mekizni?-szóltam oda Norbinak
-Naná. De nem gond, ha jönnek a srácok?-mutatott a társaság felé
-Akkor a lányok is.-mutattam rá
-Megdumálva.-kacsintott, majd ott hagyott.
Ebben a szünetben nem történt semmi, maximum annyi, hogy gumicukor mérgezést kaptunk, annyit ettünk. Ezekután felmentünk, mivel becsöngettek.
És innentől kicsit belepörgetnék a napba, mivel semmi érdekes nem történt. Szünetekben csak zabáltunk, órákon meg Norbival hülyéskedtem. Mikor megszólalt az utolsó csengő, egyemberként pattant frel az osztály, és mindenki egyszerre akart kimenni a teremből, persze sikertelenül, mivel nem fértek ki az ajtón. Miután rájöttek, lenyugodtak, és egyenként száguldoztak ki. Mi ezt Laurával röhögve nyugtáztuk. Mikor lementünk a lépcsőn, észre vettem valamit a büfé ablakában, amit a büfésnéni akkor zárt. Könyörögtem neki, hogy azt az egy dolgot had vegyem meg. Nagy küszködések árán, de bele ment. Miután odaadta én meg kifizettem, boldogan nyitottam ki, és vettemm a számba, majd kimentem a suliból.
-Adiii..-vinnyogott Norbi, mint egy ötéves, és ki akarta húzni a számból a nyalókát, mire megráztam a fejemet, és nem engedtem neki, magyarán összezártam a számat.
-Naa.-nézett rám kutyus szemekkel, de mivel tudja, hogy ez nálam nem válik be, megcsikizett.
-Ez nem ér.-dobbantottam egyet, mikor megszerezte
-Festős? Király. Köszi.-indult el
-Héé.-futottam utána-Add vissza.-röhögtem, mire az arcára mutatott. Szóval agyjak egy puszit, és vissza adja. Úgy tettem, ahogy mutatta, mire kivette a szájából, beletette az egyémbe és én is kaptam egy puszit, majd a többiekkel együtt indultunk a mekibe, akik a mi kis "játékunk" alatt beszélgettek, vagy éppen rajtunk röhögtek.
-Ti nem jártok amúgy?-nézett ránk Bogi, mikor Norbi átkarolta a nyakam, én a derekát, és úgy sétáltunk. Mint mindig.
-Nem. Csak legjobb barátok vagyunk. Mosolyogtam miközben vissza kaptam Norbitól a nyalókát, ugyanis megint elkérte.
-Az jó, ha valakik között ilyen szoros a kötelék.-mosolygott Laura
-Ember, pedig én frankón azt hittem jártok.-méregetett minket Fecó
-Pedig nem-röhögött Norbi, miközben bevette a nyalókát ismét.
A mekizés király volt. Rengeteget ismerkedtünk, és nevettünk. Jó kis délután volt. Mindenki jó fej, kedves, és mindenkivel jóban lettem, azon belül is Lauval egy kicsit jobban. Bennünk van a legtöbb közös, sok témánk van. Haza Norbival mentem, sokszor szokott elkísérni. Persze bementünk a kisboltba és szokásosan vettünk egy- egy dínós rágót. Nálunk ez aféle hagyomány.
-Ugye, hogy nem volt olyan nehéz az ismerkedés?-mosolygott Norbi, mikor megérkeztünk hozzánk
-Meglehet.-forgattam a szememet- Bejössz?-mosolyogtam, mikor kinyitottam a kaput
-Naná.-bólintott és már be is rohant a házba. Már tiszta otthonosan érezte magát. Levette a cipőjét, beköszönt a tesómnak, és ment a szobámba.
-Megjöttem.-nyitottam be a bátyámhoz
-Látom.-röhögött fel
Kimentem, majd bementem a saját hálószobámba, ahol Norbi kockult, magyarán laptopozott. Megkértem, hogy nyomjon egy számot, mire valami borzalmasat indított el.
-Ne ilyen Mária siratósat.-dobtam meg a párnámmal, miközben leültem a nagy gépemhez
-Na mert te jobbakat hallgatsz.-forgatta a szemét. Nos igen, ebben nem nagyon egyezik az ízlésünk. Ahogy semmi másban. Ezért is furcsálom, hogy ilyen jóban vagyunk. Amit ő szeret, én biztos utálom, és fordítva is igaz. Dehát, ahogy a mondás mondja (na ezt jól megmondtam), az ellentétek vonzák egymást. Mondjuk azt leginkább párkapcsolatra szokás mondani, de nem baj. Két mondatban 5x ugyanaz a szó. Hűű. Vissza térve, számomra érthetetlen módon, de legjobb haverok vagyunk már ovis korunk óta. Semmi és senki nem választhat el minket.
Norbi kb. kilenckor ment el, mert közben anya megjött, és itt fogta vacsira is, ami egyébként rendelt pizza volt, mert odaégettem a kajánkat. De kis ügyes vagyok! Nagy gratuláció nekem *taps*. Szóval miután megzabáltuk a pizzát, Norbi lelépett, én meg fürdeni mentem, majd fogat mostam és ágyba bújtam. Megnéztem a laptopomon a facebook-omat, ahol egy csomóan bejelöltek, mindannyian a suliból. Vissza igazoltam mindenkit, majd kikapcsoltam a gépemet, és lefeküdtem.
